Dicsőség a Székely Hadosztálynak! - megemlékezés Székelyföldön

"Akármekkora áldozatot követel szent hitünk és faji jogaink bátor megvallása, vállalnunk kell azokat.
Erre kötelez őseink becsülete, saját lelkiismeretünk és gyermekeink tiszta jövője.
Félre a sötét gondolatokkal, félre a kétségbeeséssel! Nekünk helyt kell állnunk.
Ezt a földet elhagyni nem szabad, mert ez a miénk. Őseink vére és könnye puhította a barázdákat itt; drága hamvaik porladnak Erdély szent röge alatt.
Mi nem vagyunk itt idegenek, mi otthon érezzük itt magunkat, még akkor is, ha ez másoknak nem tetszik."

Márton Áron

A Székely Hadosztály volt a neve annak a katonai egységnek, amelyet 1918. december 1. után, az Erdélybe betört román csapatok elleni védekezésként hoztak létre Kolozsváron, Lukács Béla nyugalmazott altábornagy kezdeményezésére, a Kolozsvári Hadosztály együtt maradt törzséből (38. magyar hadosztály székely katonáiból), amelyhez csatlakoztak a Kratochvil Károly parancsnoksága alatt Erdélyben szerveződött alakulatok.


A román támadás hírére Barótról kiindulva tisztek öntevékeny módon elkezdték megszervezni a toborzást Székelyföldön, és december 1-jén Ágostonfalváról elindult az első páncélvonat Kolozsvárra a székely önkéntesekkel. Az erdélyi fronton az egyetlen jól felszerelt, harcképes magyar katonai erő volt, amely harcolt a román hódítók ellen. Az alakulat legnagyobb létszáma 649 tiszt, 12 438 fő legénység, 68 löveg és egy repülőosztály volt.


E nevezetes nap tiszteletére erdővidéki tagjaink egy koszorút és egy mécsest helyeztek el Baróton, ahol a református templom homlokzatán található emlékplakett biztosít örök kegyeletet a hősöknek.


Hazánkért, hitünkért 1918 dec. 1 - 1919 április, a Székely  Hadosztály hős katonáinak emlékére!


Légió Hungária