Az égből érkezett és oda is távozott - Mészáros Géza repülőhadnagy előtt tisztelegtünk
2026. február 28-án lezajlott a kilencedik emlékséta, Mészáros Géza repülőhadnagy tiszteletére. Azóta eltelt csaknem három hét, de a beszámoló egészen eddig váratott magára. De, ahogy mondani szokás, ami késik nem múlik!
Február utolsó napján, igazán tavaszias volt a hőérzet Csapodon, amit verőfényes napsütés koronázott meg. Nem volt ez így 1939-ben, amikor is sűrű köd borította a tájat. Ez a ködtenger akadályozta meg végül a Mészáros Géza által vezetett Junkers Ju-86K-2-es bombázót és legénységét, hogy sikeresen végrehajtsák az eltervezett hadgyakorlatot, 1939.02.28-án. A kényszerleszállás során, a repülőgép szárnya az erdő magas fáiban elakadt, így elkerülhetetlen volt a becsapódás. A pilóta Mészáros Géza azonnal szörnyethalt, ám a teljes legénység túlélte a balesetet, köztük a legendás katona, Vitéz Bertalan Árpád is.
A tavalyi évhez hasonlóan, volt idén is egy túra csoport, akik egy hosszabb táv megtételét követően csatlakoztak a gyülekezőnkhöz. Ennek a túrának a Maderspach Kommandó volt a szervezője, akik egyébként már az első alkalom óta résztvevői az emléksétáknak. Mire a gyülekező idejének végéhez értünk, igazán szép és minden előzetes várakozásunkat felülmúló tömeg gyűlt össze. Hagyományőrzőkkel az élen, nagyjából 200 fővel indult el a menet, Mészáros Géza repülőhadnagy emlékkeresztjéhez. Csak zárójelben, de érdemes megjegyezni, hogy Csapod mindössze egy 650 fős lélekszámú község.
A séta igazán kellemesen hatott, a már korábban felvázolt csodás időjárási körülményeknek köszönhetően. Az erdőhöz közeledve, az árnyékosabb szegletekben még némi hóval is találkozhattunk. Egy héttel a megemlékezés előtt, igazán komoly sportteljesítményt jelentett volna a kereszthez kijutni, hiszen helyenként 35-40 cm hó borította a tájat.
Az emlékkereszthez érve már vártak minket azok, akik egészségügyi vagy más okokból autóval közelítették meg a keresztet. Ennek a lehetőségét minden évben igyekszünk biztosítani.
A megemlékezés nyitányaként 200 büszke magyar ember énekelte közösen a Himnuszt. Ahogyan azt már megszokhattuk, a repülőhadnagy rokonsága ismételten velünk együtt emlékezett. Előbb Mészáros Ágnes köszöntötte a jelenlevőket, majd d. Hornyánszky Ádám szólt néhány kedves szót a megemlékezőkhöz.
Ezt követően engem ért az a megtiszteltetés, hogy hiányában, Mészáros Géza Munkácsy Mihály-díjas festőművész néhány sorát tolmácsolhattam a megjelentek felé.
Szukhentrunk Imre következett, aki az emlékkereszt korai éveiről beszélt. Arról, hogy Ő hogyan és milyen formában hallott először a keresztről és a repülőhadnagyról és, hogy miképpen állították ezt a keresztet az 1990-es évek elején, amelyre én, édesapám segítségével találtam rá 2016-ban, már kidőlt állapotában.
A megemlékezés következő pontjaként, ismertettem Mészáros Géza repülőhadnagy történetét, illetve a katonai ejtőernyőzés egy szeletét is érintettük.
Incze Béla, Mozgalmunk vezetőségi tagja zárta a felszólalók sorát.
Beszédében kitért arra, hogy az ilyen alkalmakkor, nem csak hőseink tevékenysége és önfeláldozása az ami előtt tisztelegni kell, hanem az ehhez hasonló megemlékezések szervezőinek munkája előtt is. Hiszen ezen alkalmakkor, közösséget alkotva emlékezünk és magunkénak is érezzük az ilyen eseményeket. Ékes példája ennek, hogy „itt szaladgál a repülőhadnagy egy leszármazottja, akinek a számára ez nem egy távoli dolog, ami tőle idegen. Ez téged ténylegesen megérinthet. Ez Te vagy”
Felszólalása záró akkordjaként a kereszt szimbolikájáról beszélt, „amelynek a vertikális ága az ég felé mutat, összekötve a földet az éggel, ami vallásos szimbolikán túl egy kiváló szimbóluma annak is, hogy Mészáros Géza hadnagy onnan érkezett majd oda távozott.” A gondolatmenetet így folytatta, „a horizontális szár, pedig itt a földi világot a közösséget szimbolizálja. Ez az amit a szervezők munkája összekapcsolt és középen a centrumban találkozott.”
Horváth Lajos, Csapod kántora felajánlott egy imádságot Mészáros Géza repülőhadnagy lelki üdvéért, majd a koszorúzó szertartás következett.
Először a repülőhadnagy rokonsága helyezte el a koszorút, majd sorrendben az Ultras Csapod, Légió Hungária, Betyársereg, Maderspach Kommandó, Sopron United Fanatics, Csapod-barátok Egyesülete és a Kárpát-Medencei Vitézi Rend koszorúi kerültek a kereszthez.
Szukhentrunk Imre zárta a megemlékezést, az „auf wiedersehen”, fürst pless vadászkürttel való előadásával.
Ugyan a megemlékezés ezzel végetért, de még várt ránk egy felejthetetlen este. A megemlékezőket zsíros kenyerekkel és egyéb harapnivalókkal vártuk, a „Hőseink útján” elnevezésű ballada est helyszínén. A névre szóló emléklapokat is itt kapták kézhez a résztvevők.
A ballada est kezdetéig volt idő megtekinteni a katonai ejtőernyőzéshez és Mészáros Géza életéhez tartozó érdekességeket, illetve egy kisebb helytörténeti kiállítást.
Az este hangulatát egy bajtársunknak, a Légió Hungária nyugat-magyarországi divíziójának vezetőjének születésnapi köszöntése alapozta meg.
Az este első fellépője a soproni RPG zenekar volt, akik már visszatérő vendégei az emléksétákat követő bajtársi esteknek. A repülőhadnagy rokonságához tartozó és Incze Béla által is megemlített kis legény, olyannyira magáénak érezte az eseményt, hogy a Repülőbázis indulót a zenekarral közösen énekelte el a színpadon (Ultras Csapod sállal a nyakában). Ezt az indulót korábban, éppen Mészáros Géza emlékére dolgozta fel a zenekar.
Ezt követően a színtér legendás zenekara, a Romantikus Erőszak foglalta el a színpadot. Nagyon hálásak vagyunk Balázsnak és Ricsinek azért, mert az utolsó koncertjük előtt két héttel, még elvállalták a felkérésünket. Az első számtól kezdődően fergeteges hangulat uralkodott a teremben. Mindenki együtt énekelte a jól ismert dalokat. Felejthetetlen élmény volt!
Nagyon szépen köszönöm az Ultras Csapod és a Légió Hungária tagjainak a szervezésben nyújtott segítséget, illetve mindenki másnak aki támogatta a rendezvényt!
Dicsőség a Hősöknek!
Kovacsics Norbert főszervező, az Ultras Csapod és a Légió Hungária tagja
