Aki lefutotta a legbátrabbak útját - interjú tájfutó bajtársunkkal

Múlt hétvégén került megrendezésre, immár kilencedik alkalommal Balassagyarmaton a Legbátrabb Város Emléktúra. Ennek kapcsán kérdezzük a túrán résztvevő, annak tizennyolc kilométerét futva teljesítő bajtársunkat, Strausz Zsoltot.

 

Légió Hungária: Mit lehet tudni magáról az emléktúráról illetve annak hátteréről?

Strausz Zsolt: A magyar történelem egy sorsfordító időszaka az 1918-1920 közötti két év, hiszen ebben az időszakban három radikális rendszerváltás zajlott le Magyarországon, megdőlt az ezer éves Magyar Királyság és országunk elveszítette területének kétharmadát.

1919 januárjában a csehszlovákok, figyelmen kívül hagyva az antant által kijelölt demarkációs vonalat bevonultak Nógrád vármegye északi részére elfoglalva Balassagyarmatot és több környékbeli települést.

 

 

 

1919. január 29.-én Balassagyarmat lakossága és a környékben állomásozó katonák egyként ragadtak fegyvert és tettek bátorságukról tanúbizonyságot, amikor meglepetésszerű fellépésükkel kiüldözték a cseh megszállókat a városból és szorították őket vissza az Ipolyon túlra, ezzel védve meg egy kis szeletet a történelmi Magyarországból.

A balassagyarmati hőstett ékes példája annak, hogy egy spontán szerveződés is komoly és ütőképes ellenállást tud kiváltani, ha kellően elszánt és hazaszeretetében elhivatott. E nemes hőstett előtt állítanak emléket a szervezők egy közel 20 km-es túrával, ami immár kilencedik alkalommal került megrendezésre. A túra útvonala Magyarnándor településről indul és Balassagyarmat Főterén ér véget.

Memento mori! - katonai temető Balassagyarmaton

LH: Hogyan jött az ötlet, hogy futva teljesítsd túra távját?

S.ZS: A túrán való részvétel már jóval korábban körvonalazódott bennem, hiszen nemzeti identitástudatunk miatt Mozgalmunk fontosnak tartja, hogy kellő tisztelettel és alázattal adózzunk azon hősök emléke előtt, akik bármely korban az életüket áldozták a hazáért. Mivel OCR (terepfutó akadályverseny) versenyeken szoktam indulni és február végén lesz egy téli, havas pályán megrendezésre kerülő megmérettetésem így adta magát az ötlet, hogy a túra 18 kilométeres távja, változatos domborzati viszonyai és az időjárás okozta kihívó körülményei ideálisak lehetnek egy ilyen jellegű felkészülésre.


 

LH: Hogyan zajlott számodra az indulás?

S.ZS.: A túrázók indulását követően kezdtem meg egy gyors bemelegítést, majd a túra indítása után 20 perccel indultam el én is. Így 4 km után értem utol a csoportot, majd egy őket megelőzve tudtam diktálni a saját tempómat.

Emléktábla és koszorúk a magyarnándori vasútállomáson.

 

LH: Milyenek voltak a terep illetve a talajviszonyok?

S.Zs.: Az első szakaszon mindjárt van egy komoly, elég gyilkos emelkedő, az rányomta bélyegét a kezdeti lelkesedésemre… Viszont annak a leküzdése után már viszonylag sík minimális szintkülönbséggel tarkított terep várt rám. Ami a talajviszonyokat illeti, a túra útvonala az első és az utolsó pár kilométeren halad lakott területen. Ezeken a helyeken tudtam jobb tempót menni. A kieső területeken gyakorlatilag szűz hóban vagy esetleg vadak által letaposott ösvényen kellett futnom, ami meglehetősen kihívásokkal teli volt.

LH: Miként tájékozódtál a túra útvonalán?

S.Zs.: Mivel nem jelölt útvonalas túráról beszélünk, így nekem tájfutás jellegű volt az egész. Ami a tájékozódást illeti a szervezőktől kaptam egy nyomtatott itinert, és az alapján, illetve mivel már túrázóként részt vettem korábban, az emlékeimre hagyatkozva tájékozódtam az útvonalon. Egy ízben, Balassagyarmatra beérve sikerült eltévednem, de segítséget kérve egy helybélitől, kis kerülővel vissza tudtam térni a túra nyomvonalára.

Korabeli géppuskaállás, hatástalanított fegyverrel Balassagyarmaton.

LH: Visszagondolva mennyire érezted nehéznek a kihívást?

S.Zs.: Kihívásnak mindenképp nevezném, hiszen nem lélekemelő, erős mínuszba, több centis hóban, egy idő után átázott cipőben koptatni a kilométereket. Nehéznek nem éreztem, mert hiszen az tud nehéz lenni, ami kényszer az ember számára. Ami érdekli, és amiben elhivatott az pedig nem lehet kényszer. A munkám és a gyerekeim után nekem a sport teszi ki az életem, így élvezem minden percét, amit ezzel tölthetek. Az a legfontosabb, nem csak a sportban, hanem az élet bármely területén az, hogy ne ”csak csináljunk valamit” hanem legyenek céljaink. A célok nélküli lét nem vezet sehova és ez a sportra is igaz. Bármit is sportolsz ott nincs befolyásoló vagy hátráltató tényező, nincsenek kifogások. Csak te vagy és a tested. Csak rajtad múlik, hogy mit érsz el és hogyan járod be azt az utat, ami oda vezet.

Zárszóként szeretném megköszönni a túra szervezőinek, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjainak a profi szervezést, mind a túra mind az ahhoz kapcsolódó megemlékezés tekintetében.

Köszönöm a szíves vendéglátást, az ízletes zöldbabgulyást a túra végeztével és a csodálatos emléklapot.

 

Csatasorba!
 

 



Dicsőség a hősöknek!

Légió Hungária